Az előző bejegyzés óta történtek:

1. 2012.06.09 Ellátogattunk az V. olaszautó találkozóra, Kiskunlacházára. Nagyon jól éreztük magunkat, rendesen le is égtünk (a napon). Zöldség hibátlanul tette a dolgát, bár a beléptetésnél mintha kissé kezdett volna melege lenni. Anita kipróbálta a hengerfej dobásban magát, mi pedig Vitoval gyorsultunk 2 kört, csak a hecc kedvéért. A heccből végül az lett, hogy a kategóriában Vito az első én pedig a második helyet kaparintottuk meg. Harmadik helyen pedig egy gyári állapotú 500-as végzett. A nap zárása képpen még a tombolán nyertünk két egyforma ajándékcsomagot is. Vitotól kaptam egy Polskira való tetőcsomagtartót, (amiért ezer hála) amin egy kicsit renoválunk, majd mehet rá a kockás bőrönd és a kempingasztal. Egy lépéssel megint közelebb kerültünk a '80-as évekhez.

2. Volt egy Dunaújváros-Kecskemét-Dunaújváros utam is, ami igazából eseménytelenül telt, jól szolgált az autó. Menet közben előkerült egy régi CD-is, amin ugyanazok a számok voltak, amit olyan sokszor hallgattam ezen az úton még 7 évvel ezelőtt a piros Polskiban.

3. 2012.06.30 Ismét Kiskunlacháza, ezúttal Trabant találkozó volt. A nagy meleg miatt csak 14:00-ig bírtuk, így rövid búcsúzkodás után hazaindultunk. Még sosem kompoztam, így aztán jött az ötlet ne menjünk körbe Apostag felé, hanem Lórévnél menjünk át a túloldalra komppal. Zöldségnek sajnos nem tetszett a hajókázás annyira, mert miután leálltunk a kompról elveszett a 3-4-R fokozatok, illetve a pillangótengelyen lévő gázkar is leesett, mivel az anya eltűnt róla. Ez így rögtön egy kicsit sok(k) volt, de 1 perces javítás után a gázkar működött, a váltókar lenyomásával pedig előkerült a 3. és 4. fokozat is, így aztán simán hazajöttünk. Tegnap délután nem bírtam tovább és a 40°C-os hőség dacára kimentem a lapos tetős betonfödémes garázsba utánanézni miért is csúsztak el a sebességek. Először váltótartó bak szakadásra gyanakodtam, de végül csúnyaszavakat köpködős őrjöngés lett belőle. Még a tavaszi első próbautak során ugyanis kiderült, hogy a váltókaron található műanyag persely eltört, ezért kicseréltem a váltókart. A váltó rudat központosító gumit is cserélni akartam, azonban azt nem kaptam itt helyben és mivel égett bennem a vágy, hogy autókázhassak a Zölddel, ezért visszaraktam a régit. Hiba volt. Mostanra szinte az egész pereme leszakadt, így egyetlen váltással is kicsúszik már a helyéről. Jelenleg beszerzés alatt áll az alkatrész, remélem, így megoldódnak a váltó problémáim már.

Május 18-án újraműszakizott a Swift, körülbelül ennyi az összes történés vele az elmúlt időkben.
Zöldségnek meg volt az első 500km-e, így útánahúztam a hengerfejnek, szelephézagot állítottam, illetve olajat cseréltem.

Hol is hagytuk abba a blogolást….. Ja igen hogy kicsit javítgatunk az állapoton a télen.

Nem akartam minden aprósággal bejegyzést szaporítani, inkább így egy blogban összefoglalom az elmúlt hónapok eseményeit.

Az eredeti terveket nézve majdnem minden elkészült. A felnik homokszórása és szinterezése kimaradt, arra most nem volt már energia. Talán a jövő télen…

Februárra szét is lett szerelve a hátsó terület. Eredeti terveim szerint ennek nagyjából decemberre kellett volna megtörténnie, szóval már itt elkezdtem csúszni az egésszel. A továbbiakban pedig már tovább kísért ez a csúszás. Sajnos időm, mint a tenger (a Szahara közepén).

A turbinaház illetve a termosztát ház és a lengőkarok a fékalaplapokkal karöltve és még egy két biz-basz indult volna homokszórásra, azonban a generátorosításhoz szükséges turbinaház fedél sehogy sem akart horogra akadni. Végül Robo barátom postázott nekem egy már nem makulátlan állapotút. A csavar kicsit betegeskedett benne. Szerencsére a munkahelyem ilyen szempontból kedvező portfólióval rendelkezik, így pillanatok alatt sikerült a gyárihoz közeli megoldással javítani. (speciális hegesztőcsavar ellenállás hegesztéssel felhegesztve). Végre útnak indultak a cuccok a homokszóróhoz, ez már nagyjából február közepe…

Itt kezdődött a fogkefével, brigéciolal, ecsettel olajsarat levakarós maratoni földön térdelés. Ez volt az első pont amikor felmerült a kérdés: Noooormális? Jelentem. Nem!

Március elejére végre odajutottunk, hogy indulhat az összerakás, megjöttek a cuccok a porfestőtől. Már jó pár nappal a szilent bepréseléses éjszakai buli előtt felhívtam a közeli keleti autókkal foglalkozó boltot, hogy van-e szilentjük a hátsó lengőkarokhoz. Persze jött a válasz van hát. Gondoltam el is megyek értük. Itt jött az első hideg zuhany: ja, nincsen. Telefonálgatás minden felé, végül sikerült az egyik boltnak szereznie négy darabot. Vagyis csak hármat, de ez csak később derült ki. Pénteken végre a kezemben voltak a porfestett cuccok, este 8 körül neki is láttam bepréselni a szilenteket, reménykedve abban, hogy szombat délután már kerekeken lesz az autó. Az első lengőkar viszonylag hamar meg is volt. A második fele is hamar sikerült, ekkor azonban kiderült a negyedik szilent méretei nem stimmelnek, az talán a laprugóhoz való. Szombaton azért összeraktam a kerékagyakat, és a fékeket. Szerencsére 1 hét alatt sikerült beszerezni a maradék egy szilentet, szóval már közelinek tűnt a nap amikor földre engedhetjük a gépet. Miután csak éjjel értem rá, így elég lassan haladt a dolog. Felkerült az egyik, majd a másik lengőkar is. Ekkor örömömben beleestem az aknába, aminek szerencsére nem lett komoly következménye csak néhány zúzódást sikerült összeszedni. Az már biztos volt, hogy a mácius 15-i határidő nem lesz tartható. A kézifékek bekötése még váratott magára, ekkor azonban szembesültem a ténnyel, hogy a kézifék karjai elég természetellenesen állnak, mert teljesen hátra voltak feszülve és a kézifék kötél nem ért el odáig sehogyan sem. Ekkor betoppant Attila sorstársam (fehér BIS), akivel elkezdtük a hibát keresni. A fékkarokba az előző gazda, vagy annak gondos szerelője belehegesztett, így spórolva még a betétcserén. A felhegesztett karok viszont nem preferálták az új fékpofákat. Attilánál szerencsére pont volt kéznél két eredeti állapotú, így aztán cseréltük őket és végre összejött a kézifék is.

Jött a motor összeszerelés is, amellyel elég gyorsan végeztünk szerencsére flottul ment minden. A motor szétszedésénél az is kiderült, hogy a kilóméteróra állás (58000km) is valós lehet, mivel nagyon jó állapotban van a motorja. A váltóba cseréltünk gumiharangokat, olajat, kinyomó csapágyat, a többi megfelelőnek tűnt. A következő 2 éjjel alatt sikerült összeszerelni a rendszert, majd betenni a helyére… oldalbordám kevésbé lelkesedett, mint én

Következett a nagy nap az első indítás. Rögtön indult a gép pár fordulat után, azonban egetverően csattogós volt a hangja (a balfék módon beállított szelephézag miatt), fékezéskor a baloldali index világított és alapjárat sem volt. Sőt másnap már be sem indult, mert érthetetlen okok miatt ismét eldugult a karburátor.

A kisebb nagyobb motorproblémák megoldása után következhetett az első igazi próbaút. Nem várt sikertelenséget hozott, emelkedőn nem volt benne erő, egetverően csörögött, és a szelepfedélnél szabályosan spriccelt az olaj. A gondok nagy részén húsvét hétfőn sikerült túljutni, aminek köszönhetően délután újabb próbaútra invitáltam Anitát és legszorgalmasabb, legkitartóbb segítőmet Ákos barátom. Itt ismét kaptam egy pofont az élettől érdekesen kezdett viselkedni a váltó. Hátramenet csak olyan rendszerességgel volt mint a lottón öttalálatos, illetve a harmadik és negyedik sem a megszokott helyen volt keresendő. A kulissza szétszedése után kiderült, hogy a váltókaron található műanyag persely eltört. No para, veszünk. Nincsen! Akkor megcsináljuk a régit. A régit elvittem a melóhelyre, hátha tudnak a szerszámkészítők kezdeni vele valamit. Közben hívtak a boltból, hogy valami nagyker eldugott sarkában találtak egyet, de az árát sem tudják. 1200Ft-ért elviszem-e? Rögtön rohantam is érte. Így egy délelőtt alatt lett kettő is. Közben még lefestettem a lökösöket, díszléceket levegőbeömlőt, először szürkére, de nem tetszett, úgyhogy átfújtam feketére.

Következett a második komoly próbaút, elmegyek dolgozni a vassal. Egész jól ment minden bár melegen még mindig erőtlen volt és még mindig csörgött. Menet közben jött a felvilágosodás, hogy gyújtást kell állítani, mert túl nagy az előgyújtásom. El is határoztam csak még beugrottam Anitához, hogy együtt haladjunk tovább. Itt jött az éjjeli munkák eredménye, elment az olajnyomás, majd elkezdett füstölni a motortér. Leálltam kinyitottam és ekkor ért a hidegzuhany, leesett az ékszíjtárcsa-olajszűrő kombó.(Természetesen késő délután, a város közepén.. segítség meg sehol)  Másnap összeraktam újra, illetve lemostam a motorját a sok olaj miatt és a gyújtáson is állítottam próbalámpával.

Az elmúlt hétvégén bekerültek a VIDEOTON (szigorúan AB1010) hangszórók is, amikhez újra húztam a kábeleket is. A gázbowden még valami kegyetlen módon szorult, de egy kis műszerolajjal segítettem a problémán egyelőre. Most 250 kilométernél járunk az összeszerelés óta, egyelőre jól indul, jól megy, nincs semmi gyanús hang, csak hatalmas vigyor a fejemen.

Köszönöm a segítséget az elmúlt 7 hónapban mindenkinek, aki valamilyen módon is hozzátett Zöldség szervizelésében. Listát nem írok, mert nagyon hosszú lenne.